Internetorvos | Csípőízület

A csípőízület és a csípőtáj sérülései

Traumás csípőficam

A csípőízület a combcsont (femur) feje és a medence csontjai által létrehozott vápa, az acetabulum között jön létre. Az összeköttetést erős szalagok támogatják. Traumás csípőficam nagy erőbehatásra következik be, - a fej elhagyja a vápát, és rendellenes helyzetben rögzül. A ficam jellemzői: fájdalom, mozgáskorlátozottság, rendellenes helyzet, üres vápa, rugalmas rögzítettség.

Az alsó végtag helyzetét az elmozdulás iránya határozza meg:

- Elülső ficam - kirotált alsó végtag
- Hátsó ficam - berotált alsó végtag
- Ha a combfej felfelé mozdul - feszített alsó végtag
- Ha a combfej lefelé mozdul - hajlított alsó végtag

A diagnózis a beteg elmondása, a jellegzetes tünetek, az alsó végtag helyzete és a röntgenfelvétel alapján könnyen megállapítható. Elengedhetetlen tisztázni, hogy történt-e lágyrészsérülés, ill. társult-e törés. Utóbbi érintheti a vápát, a combfejet és a csípőtáji területet.
A ficamodott végtagot mihamarabb vissza kell helyezni anatómiai helyzetébe. Ha a repozíció után a csípő instabil, műtét szükséges, stabil helyzetben tehermentesítés, pihenés javasolt. Társuló sérülések, irreponábilis és instabil esetben szintén műtét indokolt.

Csípőtáji törések

A csípőtáji törések közé soroljuk a combnyak, és a tomporok töréseit. Mindkettőnek több formája ismert. Ezek a területek a törések gyakori előfordulási helyei, ugyanis nagy terhet viselnek, daganatos betegségek gyakran adnak ide áttétet. Idősebb korban a csontritkulásnak köszönhetően sűrűbben találkozunk velük.

A combnyaktörés történhet a combfejhez közelebb, az ízületen belül és az ízületen kívül. A végtag fájdalmasan mozgáskorlátozott, kifelé rotált és megrövidült. A csontvégek elmozdulásától függően választanak terápiát, de az esetek nagy részében műtét szükséges. A törtvégek összeillesztését lemezes, csavaros megoldással, vagy szegzéssel végzik. Bizonyos esetekben, pl. ha a beteg általános állapota nem engedi, konzervatív kezelést alkalmaznak, ami tartós immobilizációt, ágyban fekvést igényel. Ez azonban olyan szövődmények kialakulását vonja maga után, mint a trombózis, embolizáció, tüdőgyulladás, ill. szepszis, ami pedig végzetes lehet. A törésnek késői szövődménye lehet a combfej elhalása, ill. a csípőtáj felgyorsult degeneratív elváltozása, meszesedése.

A tomporok a combcsonton található kiemelkedések, melyek izmok eredésére, ill. tapadására szolgálnak. A törésvonal áthaladhat rajtuk, ill. lehet közvetlen alattuk, ritkán azonban csak izoláltan az egyikük sérül. A prognózis a combnyaktörésekhez képest rosszabb, ugyanis általában kitörik a stabilitást adó csontrész, nagyobb fokú a zömülés, így jobban megrövidült, és kifelé rotált a végtag. A töréssel járó vérvesztés is fokozott ebben az esetben, így a beteg könnyen anaemizálódhat.

Műtéti megoldás szükséges, ami történhet szegzéssel, és lemezek alkalmazásával. A nagytompor izolált törése esetén húzóhurkos szintézist végeznek, ha pedig a kistompor törik le, azt visszacsavarozzák.