Internetorvos | Osteoporosis

Csontritkulás (osteoporosis)

A csontok felépítése és anyagcseréjének áttekintése

Az ember mozgásszervrendszerét aktív és passzív elemek alkotják, - utóbbi alatt a csontokat értjük. Felépítésükben sejtes elemek és ún. sejtközötti állomány vesz részt. Utóbbit szerves anyagok, fehérjék és szervetlen hidroxiapatit alkotja. A szervetlen állomány összetevője főként kalcium, foszfát és fluorid. Az organikus összetevők felelősek a csont rugalmasságért a szervetlenek pedig a szilárdságért, így alkotnak egységet. A férfiak csonttömege magasabb a nőkénél, amiért a tesztoszteron felelős, de jelentős individuális különbségek is vannak.
A csontritkulás egy anyagcsere-betegség, mely a szervetlen állomány fokozatos elvesztésével jár, így csonttörésekhez, csontvázdeformitásokhoz, funkcionális károsodához vezethet.
A feljebb részletezett felépítésből érthető, hogy a kalcium felvétele a csontok számára alapvető fontosságú, de a szervezetnek számos egyéb területen is szüksége van rá. A teljesség igénye nélkül néhány: véralvadás, izomműködés, idegi és enzimatikus folyamatok, stb..

A vér kalciumszintje hormonális szabályozás alatt áll. A két reguláló hormon, a mellékpajzsmirigy termelte parathormon és a pajzsmirigy által képzett kalcitonin.

A parathormon emeli a vér kalciumszintjét a tápcsatornából történő fokozott felszívással, ill. a csontokból történő mobilizációval. Érthető tehát, hogy minden olyan állapot, mely a parathormon túltermelésével jár, a csontok számára fokozott kalciumvesztést jelent.

A tápcsatornából történő kalciumfelszívást a D-vitamin fokozza, rajta keresztül érvényesül a parathormon hatása. A D-vitamin éretlen előalakból képződik a májban és vesében lejátszódó biokémiai folyamatok eredményeként.

A kalcitonin leszállítja a vér kalciumszintjét, ezzel lehetővé teszi a csontok számára a felvételt.
Az ösztrogén számos különböző módon megvédi a csontokat a kalciumvesztéstől, így a nők a menstruáció megszűnéséig bizonyos fokú védettséget élveznek.

A csontszövetet folyamatos átépülés jellemzi, speciális sejtalkotói állandóan bontják és újraépítik a struktúrát. A felépítés hatásfoka az életkorral csökken, így világos, hogy miért inkább az időskorra jellemző az osteoporosis.

A csontritkulás okai

A fenti mechanizmusok alapján könnyen megérthető, milyen folyamatok vezetnek a csontritkuláshoz:

Fokozott parathormonszintézis; pl. hormonalisan aktív daganat miatt.
Krónikus veseelégtelenség kalciumvesztéssel jár, kompenzációként szintén emelkedik a parathormonelválasztás.
Felszívódási zavarok következtében a kalcium elégtelen mennyiségben jut a keringésbe.
A kortizol egy, a mellékvesekéreg által termelt hormon. Gyulladáscsökkentő hatása miatt gyógyszerként alkalmazzák. Túlzott használata, vagy a túltermelése erélyesen csökkenti a csontállományt.
Bizonyos tumorok gyakran adnak csontáttétet. Ezek közé tartoznak a pajzsmirigy, az emlő, a tüdő, a prosztata daganatai, valamint rosszindulatú hematológiai betegségek. Az áttétek szintén pusztítják a csontszövetet.
Hormonális zavarok, melyek a férfi és női nem működést érintik.
Ún. csontvelői infiltratív betegségek, melyek .belülről. pusztítják a csontállományt.
Rendszeres alkoholfogyasztás szintén csontritkuláshoz vezet.
A hosszú távú immobilizáció, - pl. tartós ágyban fekvés műtét, betegség miatt - egyéb káros hatásán kívül csontvesztést is eredményez.

Tünetek és panaszok

A betegség sokszor tünetmentes, vagy csak előrehaladott stádiumban okoz panaszt. Ilyenkor ún. patológiás törések jönnek létre. Ez azt jelenti, hogy egy kis erőhatás is elég a csont folytonosságának megszakadásához. A törések leggyakrabban a csigolyákat, csuklót, csípőtájat érintik.

A csigolyák szilárdsága csökken, és a rájuk nehezedő teher miatt összeroppannak. Ezek az elváltozások röntgenfelvételen jól látszódnak, a diagnózis felállításában segítenek. A csigolyák deformálódása miatt, a gerinc - egészségesben is jelenlévő - görbületei fokozódnak és .púp. alakul ki.

A csípőtáji törések gyakorisága a korral nő, és a következményes ágyban fekvéssel járó szövődmények miatt kiemelt jelentőségű. A törés megoldása a legtöbbször műtétet igényel, de előfordul, hogy a beteg általános állapota nem engedi a sebészi beavatkozást. Ilyenkor még hosszabb ágyban töltött időszak vár a betegre, ami az idősek esetén végleges is lehet. A tartós immobilizáció miatt fokozott a trombózis és a tüdőgyulladás rizikója. A nyomáspontokon felfekvések (decubitus) alakulhatnak ki, melyek felülfertőződése akár amputációt is szükségessé tehet.

Diagnózis

A röntgenfelvételek jól mutatják a csigolyák összenyomottságát, a korábbi töréseket, valamint szembeötlő, hogy a felvételen a csontoknak megfelelően fokozott a transzparencia. Ennek magyarázata, hogy a csökkent csontállomány könnyebben átereszti a röntgensugárzást.

Kvantitatív vizsgálóeljárások is léteznek. A módszer szintén röntgensugárzást igényel, és az azonos nemű fiatal felnőtt populációra jellemző értékekkel összehasonlítva történik az eredmény értékelése. A leggyakrabban alkalmazott csontsűrűségmérő eljárás a DEXA.

Laborvizsgálatok segíthetnek tisztázni a háttérben meghúzódó kórfolyamatokat. Szükség lehet a vérben lévő ion- és hormonszintek, stb. mérésére.

Kezelés

A terápia gyógyszeres, de a betegséget nem gyógyítja meg. Cél a kórfolyamat progressziójának lassítása, ill. a szövődmények megelőzése. Az csontanyagcsere bekezdésben leírtaknak megfelelően az alkalmazott gyógyszerek a kalcium, D-vitamin, kalcitonin és ösztrogén.
A beteget fel kell világosítani a betegségének mibenlétéről, tanácsot kell adni a helyes táplálkozásra és testmozgásra vonatkozóan.