Internetorvos.hu
2006. május
All rights reserved
Szénhidrát, glukóz - cukorbetegseg (diabetes mellitus)
Az emberi szervezet számára a glükóz, szőlőcukor az egyik leggyorsabban hasznosítható, energiadús tápanyag. Tárolását a máj és az izmok végzik, sajnos azonban nagy mennyiség raktározására nem vagyunk képesek. A szervezetünket alkotó sejtek különböző mértékben igényelnek glükózt a működésükhöz. Az idegrendszer például, szinte csak glükóz jelenlétében funkcionál, vagyis az alacsony vércukorszint súlyos tünetekhez vezethet. A magas vércukorértékek szintén kóros folyamatokat indítanak be. A fentiek tükrében világos, hogy a szénhidrátok felvétele, a glükóztermelés és a vércukorszint-szabályozás létfontosságú feladat.
A glükóz felvétele a növényi keményítő, és az állati szervezetekből glikogén formájában történik. Természetesen az elfogyasztott tápanyagok egyéb formában is tartalmaznak glükóz molekulákat, így ezek emésztése, lebontása is szükséges ahhoz, hogy a szervezet szőlőcukorhoz jusson. Az emésztés már a szájüregben elkezdődik, és a táplálék tápcsatornában való haladásával egyre kisebb molekulákká alakul. Ezek már alkalmasak lesznek a felszívódásra. A keringéssel a molekulák először a májba jutnak, ahol a szervezet igényeinek megfelelően átalakulnak, raktározásra kerülnek, ill. más szervek felé szállítódnak. A leginkább glükózdependens szerveink közt az idegrendszer, az izmok és a máj szerepel.
A glükóz a májban glikogén formájában raktározódik. A glikogén egy óriásmolekula, mely több száz glükóz összekapcsolódásával jön létre. Szükség esetén a folyamat fordítva is lejátszódik, azaz a kötések felbomlanak, és újra glükózhoz jutunk. Előfordul, hogy a raktárak kiürülnek, és a szervezet nem jut szénhidráthoz. Ilyenkor a máj maga termel glükózt különböző anyagokból, pl. aminosavakból. Utóbbiak a fehérjemolekulák alkotórészei, így érthető, miért sorvadnak az izmok alultápláltság esetén.
A folyamat irányát, - azaz hogy lebontás, vagy felépítés történik-e - hormonális hatások szabályozzák. Sok hormon létezik, ami megváltoztatja a vércukorszintet, mégis két hormon hatása alapvető. Ezek a glukagon és az inzulin. Mindkettőt a hasnyálmirigy termeli. Előbbi emeli, utóbbi csökkenti a vércukorszintet. A cukorbetegség szempontjából nekünk az inzulin szerepe fontos.
Az inzulin egy 51 aminosavból álló peptid hormon (lényegében fehérje), melyet a hasnyálmirigy, ún. B-sejtjei termelnek. Feladata, hogy szabályozza a sejtek glükózfelvételét, vagyis a vércukorszintet. Hiányában a vér glukóz koncentrációja magas lesz, a sejtek viszont "éhezni" fognak.
A cukorbetegség
A betegségnek két formája ismert, így megkülönböztetünk I-es és II-es típusú, ill. inzulindependens (IDDM) és nem inzulindependens (NIDDM) diabetes mellitust. Az elkülönítés a különböző mechanizmus, bizonyos tüneti eltérések és a részint eltérő terápia miatt szükséges.
Az I-es típusú DM hátterében autoimmun folyamatok állnak, melyeket feltételezetten környezeti tényezők, vírus, toxin indít be. A szervezet antitesteket termel a hasnyálmirigy ún. B-sejtjei ellen, melyek az inzulinelválasztásért felelősek. A sejtek pusztulásával a szervezet inzulinszintje egyre csökken, és egy szinten túl kialakulnak a tünetek. Ez a forma fiatalokban alakul ki, a betegek általában vékony testalkatúak.
II-es típusú cukorbetegségre a perifériás inzulinrezisztencia jellemző, vagyis ugyanakkora biológiai hatás eléréséhez több inzulinra van szükség. Ebben a formában a B-sejtek inzulintermelése akár fokozott is lehet, de egy idő után kimerül. Ez a típus később alakul ki, és elhízott egyénekre jellemző.
Mindkét formára jellemző bizonyos mértékű genetikai meghatározottság.
Diabeteses tünetek alakulhatnak ki az, ún. inzulinantagonista hormonok emelkedett szintje esetén is. Ezek közé tartozik a kortizol, a növekedési hormon, a glukagon, az adrenalin. Hasonló a helyzet terhességi diabetes esetén, ugyanis a méhlepény által termelt hormonok szintén fokozott inzulinigényt hoznak létre.
A kontrollálatlan cukorbetegség emelkedett vércukorszinttel jár, aminek akutan és tartós fennállás esetén is megvannak a maga káros hatásai.
Tünetek
A cukorbetegség a vér magas ozmolalitása miatt gyakori, bőséges vizeletürítéssel jár, a betegnek gyakran éjjel is ki kell mennie a wc-re. A folyadékvesztés miatt a betegek értelemszerűen szomjasak, és sokat isznak. A vizelettel a szervezet számára fontos ionok is távoznak. Az energiaigény fedezésére a szervezet az izmok lebontásából nyert aminosavakat használ, így a beteg lefogy, gyengül.
A legsúlyosabb akut tünet a kóma, mely kialakulásásnak folyamata a két típus esetén eltérő.
Inzulindependens cukorbetegség (I. típus) esetén ún. ketoacidotikus kómáról beszélünk. Ennek biokémiai alapja a sejtek energiaigénye következtében kialakuló fokozott zsírbontás. A szabad zsírsavakból ketontestek képződnek. Utóbbiak emelkedett vérszintje a pH-t csökkenti, azaz savasodik a vér kémhatása. A keletkező metabolitok károsak az idegrendszerre, a betegnek acetonszagú a lehelete. Tünetek között szerepel a hányinger, hányás, egyre mélyülő tudatállapot. A savas pH kompenzálására a szervezetünk a légzés intenzitásának fokozásával válaszol, ami itt nagy amplitudójú, kis frekvenciűjú, ún. Kussmaul-légzést jelent.
Nem-inzulindependens diabetesben a magas vércukorszint okozta emelkedett ozmolalitás vezet a kómához. A beteg mentális teljesítőképessége romlik. Neurológiai tünetek, és görcs jelentkezik.
Diagnózis
A diagnózis gyakran véletlenszerű, pl. rutin laborvizsgálatok alkalmával derül ki. A betegség gyanúját vetheti fel a gyakori vizelés, szomjúság, gyakori ivás, de előfordul, hogy a kóma az első tünet.
A diagnózis felállításához laborvizsgálatok végzése szükséges, amelyek során tájékoztatást kell kapnunk az éhomi vércukorszintről, az ún. glikált hemoglobin értékéről, ill. szükség esetén cukorterheléses próbát kell végezni.
Kezelés
A cél a beteg vércukorszintjének normális intervallumban tartása. I-es típus esetén egyénre szabott szénhidrátdiétát és inzulinterápiát alkalmazunk, amit diabetológus szakorvos állít be.
Nem inzulindependens cukorbetegnél szintén fontos a diéta betartása, és a megfelelő testmozgás végzése. A fizikai aktivitás ugyanis fokozza az inzulintermelést és a sejtek cukorfelvételét. A kezelés elsősorban oralis antidiabetikumokkal, azaz tabletták szedésével történik. Amennyiben ez nem elegendő a tablettákat inzulinnal kombinálják. Végső esetben inzulin monotherapia szükséges, akárcsak az I. típusnál.
Szövődmények
A.) Akut szövődmények közé a fentebb részletezett kómát soroljuk.
B.) Krónikus szövődmények:
- Erek kóros folyamatai
- Perifériás idegek degenerációja
- Retinaérintettség
- Vesekárosodás
- Diabeteses láb
A kóros eltérések a nagy és kis ereket egyaránt érintik. Nagyobb erek közé a koszorúereket, agyi ereket értjük. Ezek szűkülete elzáródása a mögöttes terület elégtelen ellátásához, súlyos esetben elhalásához, más szóval infarktushoz vezetnek azok sokszor végzetes következményeivel.
A perifériás idegek velőshüvelye károsodik, csökken a vezetési sebesség. A degeneráció egyaránt érinti az érző, a motoros és vegetatív rostokat. Ezeknek megfelelően érzészavarok, érzéskiesések jelentkeznek, de gyakran fordul elő súlyos, égő fájdalom, melyet akár a takaró érintése is kiválthat. A motoros rostok károsodása izomgyengeséget, reflexkiesést eredményezhet.
A retina károsodása a benne lévő kis erek elváltozásaival kezdődik, és a kezeletlen cukorbetegség esetén gyorsan progrediál, és vaksághoz vezet.
A vesefunkció folyamatosan beszűkül, fehérjevizelés jelentkezik.
A végső stádiumban művesekezelés válhat szükségessé. A diabeteses láb szintén az erek érintettsége miatt jön létre. A betegnél a szöveti ellátottság hiányában lassan gyógyuló hámhiányok, lábszárfekély alakul ki, ami felülfertőződhet, a folyamat pedig a mélyebb rétegek felé terjedhet.
