Internetorvos.hu
2006. május
All rights reserved
Parkinson-kór
Definíció és okok
A Parkinson-kór a központi idegrendszer progresszív, degeneratív megbetegedése, és az ún. extrapyramidalis betegségek közé soroljuk. Az elváltozás a középagy és az - agykéreg alatt helyet foglaló törzsdúcok - között futó pályákat érinti.
Kialakulásának okai nem minden esetben ismertek, genetikai és toxikus tényezőket tartanak érte felelősnek. Felmerült vírusfertőzés következtében fellépő kórfolyamatok szerepe is.
Tünetek
A betegség legfőbb tünetei:
Mozgások mennyiségének, sebességének csökkenése, indításuk és megállításuk is problémát okoz. (Hypo-, akinesis)
Merevség (Rigor)
Remegés (Tremor)
A betegség kezdeti stádiumban ritkán kerül felismerésre, mivel az alvászavar és depresszió a legtöbbször nem viszi orvoshoz a beteget. A későbbiek folyamán fokozatosan jelennek meg a fenti tünetek, melyekre aszimmetria jellemző, vagyis a két oldalon eltérő intenzitásúak,
A mozgáshiány, ill. -csökkenés megmutatkozik az arcon, a betegnek ún. lárvaarca formálódik, kifejezéstelen lesz. Megváltozik a beteg írása, járása, - utóbbi apró léptű, csoszogó lesz. A hirtelen irányváltoztatás, mozgásindítás és leállítás problémát okoz, ami pl. mozgó járművön történő közlekedés esetén szembetűnő.
A beteg végtagjai a passzív mozgatásnak minden irányban ellenállnak, ezt ólomcső jelenségnek nevezzük. A merevség és a remegés együttesen olyan érzetet kelt, mintha a betegben fogaskerekek forognának. A remegés nyugalomban jelentkezik, és céltevékenység során csökken, ellentétben egy másik betegséggel, ahol pont fordítva történik.
A mozgásbeli eltéréseken kívül kóros autonóm funkciókkal is találkozhatunk, így jelentkezhet székrekedés, vagy helyzetváltoztatást követő hirtelen vérnyomásesés (orthostaticus hypotensio), stb..
A betegség idővel a mentális folyamatokat is érinti, a beteg elbutul, dementia alakul ki.
Kezelés
A betegség kezelése a tudomány jelen állása szerint gyógyszeres tüneti terápia, de az utóbbi évek törekvései nyomán reményteli eredményeket értek el őssejtbeültetéssel is.
A gyógyszeres kezelés lényege, hogy a degeneráció miatt lecsökkent ingerületátvivő anyag (neurotranszmitter), nevezetesen a dopamin szintjét megemeljük. Erre számos módszer létezik, pl. egy előanyag bejuttatása után a szervezet maga szintetizálja a dopamint. Gátolhatjuk az enzimet, mely a lebontásért felelős, vagy olyan hasonló felépítésű molekulákat alkalmazhatunk, melyek kiváltják a dopamin biológiai hatását, stb.
