Internetorvos.hu
2006. május
All rights reserved
Sclerosis multiplex
Definíció
Az egyik leggyakoribb neurológiai megbetegedés, melynek lényege a velőshüvelyvesztés (myelinhüvely) következtében kialakuló funkciózavar. A betegség kizárólag a központi idegrendszert érinti, a perifériás idegeket nem!
Okok és kórfolyamatok
A velőshüvely az idegsejtek hosszú nyúlványát körülvevő képződmény, amit az ún. gliasejtek hoznak létre. A magas zsírtartalmú hüvely szigetelő hatású, és így gyorsabb idegi vezetést tesz lehetővé. A pontos mechanizmus részletezésére itt nem térünk ki, de az eddigiekből is érthető, hogy a myelinhüvely károsodása miként vezet funkciózavaroz.
A betegség hátterében autoimmun folyamatot feltételeznek. Ez azt jelenti, hogy valamilyen zavar folytán a szervezet védekező rendszere a saját összetevők ellen fordul, ami jelen esetben a velőshüvely. A folyamatot környezeti, vagy genetikai tényezők válthatják ki. Statisztikai adatok szerint a betegség előfordulása az egyenlítőtől észak felé haladva növekszik.
Tünetek
A tünetek az érintett területeknek megfelelőn alakulnak ki, és jelentkezhetnek érző, motoros és vegetatív funkciózavarként.
Az érzőrostok károsodása miatt égő érzés, zsibbadás, fájdalom jelentkezhet. A gerincvelő bizonyos pályáinak érintettsége egyensúlyzavarokat okoz, de ez jön létre a kisagyi velőshüvelyvesztés esetén is. A kisagyi károsodás tünetei közé tartozik még a járás-, ill. beszédzavar. Az intenciós tremor szintén koordinációs problémák miatt alakul ki, és olyan mozgászavart jelent, amikor a beteg végtagja a cél felé közelítve egyre nagyobb kitéréssel remeg.
A motoros területek károsodása végtag, ill. izomgyengeséghez, bénuláshoz vezet. Neurológiai vizsgálatokkal kóros reflexek válthatók ki.
Agytörzsi érintettség esetén a nyelés és hangképzés zavaraival, arcbénulással, kettős látással találkozhatunk. A hangképzés zavarait egyaránt okozhatja a piramispálya, a kisagy és az agyidegmagok rostjainak károsodása.
A vegetatív, más szóval autonóm funkciók a szervezetre jellemző állandóság (homeosztázis) fenntartását célozzák, és hormonális, valamint idegi szabályozás alatt állnak. Az idegrendszer vegetatív komponenseinek károsodása folytán ezen szabályozás zavarai jönnek létre, így pl.: székrekedés, impotencia, inkontinencia.
Az agyidegek érintettsége miatt jelentkezhet, látás- és szemmozgászavar, kettős látás, nyelés- és hangképzés zavara.
A betegség progressziója elbutuláshoz vezet, subcorticalis dementia jellemző.
A tünetek felsorolásszerűen:
Érzészavar, zsibbadás, bizsergés, fájdalom
Végtag, ill. izomgyengeség, bénulás.
Mozgászavarok; szédülés, egyensúlyzavar, járászavar, intenciós tremor.
Hangképzés zavarai
Látászavarok, kettős látás
Vegetatív zavarok; székrekedés, incontinentia, impotencia.
Elbutulás
Diagnózis
A betegségre jellemző, hogy ún. shubokban zajlik, ami azt jelenti, hogy a progresszió nem folyamatos, tünetmentes szakokkal tarkított. A tünetek a myelinhiányos területeknek megfelelően alakulnak ki, így teljesen különféle jelenségek kombinálódhatnak.
A betegség megjelenése, a jellemzői már a megfelelő diagnózis felé irányíthatja a kezelőorvost. Képalkotó vizsgálatok közül a CT (computertomographia) és kontrasztanyagos MR jön szóba. A liquordiagnosztika, vagyis az agyállományt körülvevő folyadékból vett minta analízise egyértelművé teszi a diagnózist.
Kezelés
A kezelés tüneti, célja a progresszió lassítása, és csak a shub alkalmával van rá szükség. Mivel a betegség immuneredetű, a gyógyszeres terápia ennek megfelelően gyulladáscsökkentők, és immunmodulátor adását jelenti.
