Internetorvos | Vállsérülések

Vállsérülések

A váll a felső végtag függesztőöve, a kulcscsont (clavicula) és a lapocka (scapula) alkotja, melyek szalagos összeköttetéssel kapcsolódnak. A kulcscsont test középvonalához közelebbi (medialis) vége, ízületet alkot a szegycsonttal is.
A lapocka, egy kb. háromszög alakú csont. A középvonaltól távolabbi (lateralis) oldalán található elkeskenyedő része, a nyak, folytatása pedig a vállízület vápája; - ide illeszkedik a felkarcsont (humerus) feje. A lapocka két nyúlványa szalagok rögzítésére szolgál, valamint izmok eredési és tapadási helye.
A váll strukturálisan és funkcionálisan is komplex rendszert alkot, így sérülései is sokfélék. Sérülhetnek a csontok, szalagok és az izmok egyaránt.

Törések

A lapocka törése a csont bármely részén; - test, nyak, vápa, nyúlvány - létrejöhet. Az érintett területtől függ a következmények súlyossága, és meghatározza a terápia módját is. Amennyiben a törés stabil, vagyis a törtvégek biztosan illeszkednek, a spontán gyógyulás esélye jó, így nem szükséges műtét. Instabil törés, vagy társuló sérülések, lágyrészkárosodás (ideg-, érsérülés) esetén műtét válhat szükségessé. A törés ténye röntgenfelvétellel állapítható meg.
A műtéti megoldás a törés helyétől függően történhet csavaros, vagy lemezes, ill. ún. húzóhurkos synthesissel, azaz csontillesztéssel.
Kulcscsonttörés leggyakrabban a csont középső harmadában történik. A centrális törtvég magasabban, a perifériás mélyebben áll. A végek a nagy mellizom (musculus pectoralis major) húzásának következtében összecsúsznak, és ún. lépcsőképződés tapasztalható, amit a röntgenfelvétel is jól ábrázol.
Gyakran nincs szükség műtéti beavatkozásra, és elegendő a repozíció utáni rögzítés, amit speciális kötéssel oldanak meg. Ha azonban a törtvégek kiszúrják a bőrt, lágyrészsérülés, vagy ízületbe hatoló törés történik, a beteget meg kell operálni. A megoldás húzóhurkos szintézis, vagy lemezelés lehet.

Ficamok

A ficam azt jelenti, hogy a csont valamilyen erőbehatás következtében elhagyja normális helyzetét, és spontán nem is tér vissza abba.
A kulcscsont ficamodása mindkét végén bekövetkezhet. A lateris szélén szalagokkal kapcsolódik a lapocka két nyúlványához. A szalagok az erőbehatás következtében megnyúlhatnak, szakadhatnak. A csontvég rendellenes helyzetbe kerül, felfelé mozdul, és ún. zongorabillentyű tünet jelentkezik. Műtéti megoldás nem mindig szükséges, ha azonban igen, akkor a csontok közelítése, és rögzítése, valamint a szalagok megvarrása történik.
A medialis széli ficam esetén a kulcscsont eltávolodik a szegycsonttól (sternum), ami szintén a szalagok szakadásával jár. Az elmozdulás történhet előre, felfelé, vagy befelé. Utóbbi a legsúlyosabb, mert a mellűr lágyrészeinek sérülését okozhatja. A műtét során megvarrják az elszakadt szalagokat, és húzóhurkos megoldással rögzítik a kulcscsontot a sternumhoz.

Vállficam

Vállficam esetén a felkarcsont feje elhagyja a lapocka által képzett vápát, és különböző gyakorisággal ugyan, de a legkülönbözőbb irányokba mozdulhat. Ennek eredménye: fájdalom, rendellenes helyzet, rugalmas rögzítettség, üres vápa, mozgáskorlátozottság. Társulhat lágyrészsérülés, de akár csonttörés is. Bizonyos egyéneknél a ficam gyakorisága nagyobb, sőt rendszeresen is visszatérhet. Ezek oka lehet előzetes ficam, a szalagok és ízületi tok lazasága, vagy olyan fejlődési variáns, ami sekélyebb vápát eredményez. Jó támpontot ad az orvosnak a ficam irányáról a felső végtag helyzete. A felkarcsont feje leggyakrabban előre és lefele mozdul, így a kar a testhez közelebb kerül, és befelé rotálódik.
A ficamodott felső végtagot minél hamarabb vissza kell helyezni anatómiai helyére, és speciális kötéssel rögzíteni a helyzetet. Műtéti beavatkozásra társsérülés, visszatérő ficam esetén van szükség, ill. azon esetekben, amikor a repozíció kivitelezhetetlen, vagy a reponált helyzet instabil. Visszatérő ficam esetén különböző megoldások ismeretesek, mint pl. vápatetőképzés, vagy a tok szűkítése.